KeresésNavigációBelépés |
Bogártermő FákAdmin, 2011. november 4. - 14.16
Borbás Máté 2011-es Kitaibel Pál versenyre írt díjnyertes dolgozata. Xilofág bogarak a kisgombosi tölgyes és legelőerdőben"Minél tovább tanulmányozom a természetet, annál inkább elámulok a Teremtő művén"
/ Louis Pasteur/
A xilofág bogarak iránti érdeklődésem, akkor kezdődött, amikor 2007-ben szarvasbogarak jelentek meg a kertünkben. Kiderült, hogy a korhadó, öreg birsalmafánk szaporodó helye azóta is több hasonló fajnak. De mik is azok a xilofág bogarak? "Szűkebb értelemben azokat nevezzük xilofágnak, melyek fásszárú növények fatestében, azaz a xilemben táplálkoznak. Tágabb értelmezést követve ide sorolhatunk minden olyan rovart, amely fák és cserjék ágaiban, törzsében, tuskójában él, és táplálkozik, függetlenül attól, hogy a tápnövény élő, avagy már elpusztult." ( Lásd: Dr. Csóka György-Kovács Tibor: Xilofág rovarok, Agroinform Kiadó Budapest 1999.) Miközben azt kerestem, honnan kerülhettek hozzánk ezek az érdekes bogarak, jutottam el a lakóhelyem melletti tölgyesbe. Azóta rendszeresen kijárok a területre vizsgálódni, fotózni. A Hatvan határában lévő Kisgombosi tölgyes délies fekvésű hordalékkúp lejtőjét eredetileg összefüggő erdő borította. Az évszázadok során az itt élők a területet legelőerdőként hasznosították. Így egy sajátos életközösség jött létre, mely egyedülálló a környéken. Az itt élő hagyásfák többsége kocsányos tölgy és csertölgy, egyesek életkora meghaladja a 200 évet is. Egy átlagos kiránduló számára a helyi tanösvény, ahol a famatuzsálemek között korhadó tuskók, kidőlt fák, száraz ágak hevernek a földön, az elhanyagoltság benyomását keltik, elcsúfítják a tájat. Pedig a holt faanyag élőlények sokaságának nyújt táplálékforrást, valamint élő- búvó- és szaporodóhelyet.
Becslések szerint körülbelül 300 évre tehető egy tölgy teljes lebomlása, melynek során tápanyagai visszajutnak a talajba. Így élete során akár több ezer is lehet azoknak a fajoknak a száma (közöttük sok védett faj is), amelyek valamilyen módon "hasznot húznak" a fából. Ezek többségét a rovarok teszi ki. Ők kezdik meg az első lépést is a lebontási folyamatban, hiszen a tömör faanyagba készített cincérjáratok segítségével szaprofita gombák jutnak a fa belsejébe. Ezután más-más fajok jutnak szerephez a tölgy lebontásában. A rovarok jelenlétéről a fák törzsén lévő jellegzetes röpnyílások árulkodnak. Ezeken keresztül repülnek ki a kifejlett imágók a lárvák által kirágott járatokból. Kutatásom célja az volt, hogy megkeressem, milyen xilofág bogárfajok élnek ezen a tájon. Feltételeztem, hogy a szarvasbogáron kívül találok más védett fajokat is. Meleg nyári napokon a tölgyesben a fák törzsén gyakran együtt táplálkozik a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a kis szarvasbogár (Dorcus paralellepipedus), a pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa) a fák kicsurgó nedveiből. Közöttük a sárgafarú darázscincér futkározik. A fák tövében kis tankokként araszolnak az orrszarvúbogarak (Orystes nasicornis). Megfigyeltem, hogy ők is harciasak, mint a szarvasbogarak, de az ő csatájuk inkább a "szumóbirkózáshoz" hasonlít. Ezeket a bogarakat ma már főleg fűrésztelepeken és komposzthalmokban találhatjuk meg. Itt a tölgyesben még természetes környezetében is megfigyelhető.  Araszolgató orrszarvúbogár  Szilvát eszegető hőscincér
Ha egy tölgy tövében felhalmozódó korhadékot óvatosan megkotorjuk, lárvákat és bábbölcsőket találunk, melyeket a lárva farágcsálékból, és ürülékből készít. Ilyen gubókban fejlődik a pompás, a márványos virágbogár, orrszarvúbogár és sok más xilofág bogár lárvája is, sokszor valamely a hangyabolyban, vagy annak közelében. Ezek mellett nyári napokon orrszarvúbogár lárvákat, imágókat, és nőstény szarvasbogarakat is találtam.  Lucanus Cervus  Kisszarvasbogárt csalogatott elő a lámpa fénye
Általában a cincérfélék a kéreg alatt kezdik meg a fában a járatukat, majd berágják magukat a fa belsejébe és itt készítik el a bábbölcsőjüket, melyből már ősszel kikelnek, de az imágók csak tavasszal, illetve nyáron repülnek ki. Egyes fajok,- mint például a nagy hőscincér- akár négy évig is fejlődhetnek a xilemben, mire imágóként megcsodálhatjuk őket. Az öreg fák cincérek által átfurkált járatai "rovar lakótelepként" funkcionálnak. Szürkület után számtalan pók, éjjeli lepke, darázs, és egyéb ízeltlábú jön elő a furatokból. Főleg éjszaka aktív a rozsdás pattanóbogár, (Ampedus pomorum) amely a fák kérgén keresgél petézésre alkalmas helyet. Lárvái a korhadt fatörzsekben keresik táplálékukat. A tölgyek kérge alatt vadászik a nagy bíborbogár lárvája (Pyrochroa coccinea). A kifejlett imágót legtöbbször a galagonya és a bodza virágán pillanthatjuk meg, sokszor nem messze a kis hőscincértől (Cerambyx scopolii).  Díszes virágcincér
A legelő virágain táplálkozva figyeltem meg a magyar virágbogár (Netocia ungarica), a bíborcincér (Purpuricenus budensis), a vörhenyes virágcincér (Paracorymbia fulva) a kétöves karcsúcincér (Strangalia bifasciata) több példányát, melyek lárvái szintén a tölgyek kérge alatt fejlődnek.  A bíborcincér a legelő virágain táplálkozott  Vörhenyes virágcincér
A xilofág rovar együttesekhez nagyszámú parazitoid közösség is kapcsolódik. Gondolhatunk Európa legnagyobb darázsfajára, a ritka óriás tőrösdarázsra (Megascolia flavifrons), amely orrszarvúbogár, és szarvasbogár lárvákra petézik, így biztosítva az utódja táplálék szükségletét, amelyet a lárvatest szolgál. Mivel a "gazdaállat" egyedszáma megritkult, így a tőrösdarázs is egyre ritkábban kerül a szemünk elé. (A kertünkben egyszer sikerült megfigyelnem, miközben a virágokon táplálkozott.) Egy-egy jó "bogártermést" ígérő fát több évben, és évszakban is -amennyire tudtam- megvizsgáltam. Több faj pl.: a szarvasbogarak, a diófacincér, a hegedülő csercincér, a nagy hőscincér is annak a tápnövénynek a tövében található meg elpusztulása után, amelyben élt. Érdekes volt megfigyelni egyetlen fa tövében a bogarak test- és rágóméretei közötti jelentős eltéréseket. A Lucanus cervus esetében különösen szembetűnő méretbeli különbségeket tapasztaltam. Akadtak közöttük 35 mm-es "éhségpéldányok", és 95 mm-es "Góliátok" is. A tölgyesben 22 xilofág bogárfajt sikerült beazonosítanom, amelyből 8 védett. Ezek a következő rendszertani csoportokból valók: szarvasbogarak (Lucanidae), ganéjtúrók (Scarabidae), díszbogarak (Buprestidae), cincérek (Cerambycidae), pattanóbogarak (Elateridae), bíborbogárfélék (Pyrochroidae). A leggazdagabb csoport, amit találtam, a cincérféléké. Készítettem egy táblázatot is a tölgyesben talált védett xilofág bogarakról.
Ha egyetlen óriás tőrösdarázs 50.000 Ft természetvédelmi értékkel bír, elgondolkodtató, hogy mekkora értéket "állít elő" egy 200-300 éves tölgyfa egy évben itt a tölgyesben. Egyetlen fa képes körülbelül 20-30 szarvasbogár, 15-20 nagy hőscincér, ugyanennyi orrszarvúbogár "kitermelésére". Ezekre az adatokra ősszel a fák tövében összegyűjtött elpusztult bogarak számából következtettem. Ha csak 20-20 egyedet találunk a már említett védett xilofág fajokból, eszmei értékük összeadásával körülbelül 500.000 Ft-ot kapunk, nem beszélve a velük táplálkozó számtalan védett madár és emlősfajról, amely így akár milliós nagyságrendekre is rúghat. Az idős tölgyesek, illetve legelőerdők védelmének fontosságát ez a számadat is jól szemlélteti. Nemcsak a rovarfaunája gazdag ennek a területeknek, hanem az őket fogyasztó állatfajok száma is népes. Rovarlárvák után kutatva kopogtatja itt a fák törzseit a nagy tarkaharkály, kis tarkaharkály. A kéreg repedéseiben keresgél napi betevője után a csuszka. A fák ágain búbos bankát, kék cinegét, léprigót, fenyőrigót, fülemülét figyeltem meg. A lombkorona szinten vadászik a védett mogyorós és erdei pele, melyek rovarokkal egészítik ki növényi étrendjüket. Ezeknek a kis rágcsálóknak is ez a ligetes-erdős élőhely az ideális. A föld közeli odvakban, illetve kidőlt fatörzsekben készít szállást a sárganyakú és a közönséges erdei egér, amelyek a tájon élő kuvik, erdei fülesbagoly fő táplálékai. Este a tölgyes a lámpa fényében még izgalmasabb életet tár fel a szemlélő előtt. A fakéreg alatt gyakran védett hüllők és kétéltűek rejtőznek. Egy éjszakai lámpázás alkalmával meglepődve tapasztaltam, hogy a kéreg alól egy barna varangy mászott elő. Nem kell a trópusi dzsungelbe mennünk ahhoz, hogy különleges bogarakat lássunk. Csak figyelmesen kell végigjárni egy ilyen területet és izgalmas dolgokat fedezhetünk fel, főként alkonyatkor, amikor nagy csaták zajlanak a nőstények kegyeiért, és a jó táplálkozó helyekért. A szarvasbogarak páncéltörő csatája, vagy az orrszarvúbogarak birkózása felejthetetlen élmény.   A xilofág bogár együttesek tagjai a legveszélyeztetettebb fajok közé tartoznak, hiszen életterük az erdei fák hasznosításának hagyományos módszerei miatt jelentősen csökkent. Utolsó mentsváraik az olyan élőhelytípusok, mint a Kisgombosi tölgyes és legelőerdő. Az ilyen legelőerdők eltűnőben vannak az Alföldön, sőt el is tűnnek, ha nem ismerjük fel pótolhatatlan értékeiket és a biodiverzitásban betöltött szerepüket. Ezek a területek a természet élő múzeumai. Védelmet érdemelnek. Köszönöm Dr. Csóka György zoológusnak, hogy tanácsaival, útmutatásaival segítette a munkámat. Borbás Máté A 2011. évi Kitaibel Pál verseny díjazott kiselőadása ( categories: )
|
Kutatásaim helyszíne
A tölgyek elpusztulva is lakóhelyek