Példás Lengyel környezetvédelem.

2007. április 12.-14.

Przemysl délkelet Lengyelországban Eger testvérvárosa. Az első világháború előtt a monarchia legtávolabbi északkeleti, Európa harmadik legjelentősebb katonai erődítmény-városa volt. Galícia nagyvárosai közül kereskedelmileg az egyik legfontosabb. Gyönyörű, műemlékváros. Az a hely, ahová az életben legalább egyszer eljutni érdemes. A megyei civil szervezetek legaktívabb képviselői közül egy autóbusznyi, már jól összeszokott társasággal nagyon kellemesre sikeredett.

Erről a társaságról annyit feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az eltelt 4-5 év alatt nemcsak megismertük egymást, de nagyon jelentős és gyümölcsöző együttműködés alakult ki közöttünk.

Április 12.-én 10 órára értünk Kassára. Megnéztük a Dómot és a remek időben körbesétáltuk a belvárost. Kassa magyar zarándokhely.

További ötórányi út következett a jellegzetes Lengyel vidéken. Tanyaszerű és kisebb települések, amerre ellátni. A lengyel mezőgazdaság nagyban eltért az elmúlt évtizedekben miénktől. Gyakorlatilag kimaradt a kolhoz-rendszer. Voltak ugyan gép-szövetkezetek a földek megműveléséhez, mivel erőgép nem lehetett magántulajdonban. Azonban ezek működése sem volt nagyon merev, illetve lengyelesen kijátszották. Mivel minden földművelő a házát a saját földterületén építi fel, a lengyel vidék képe más. Jellemzően a vidéki családi házak többszintes, többgenerációs lakóépületek. Semmi hivalkodás, legtöbbjük évtizedeken át épül. Egyébként az új városi építkezések is szerényebbek a mai magyar valóságtól.

Przemysl előtt, félórányival gyönyörű vidéki kastélynál álltunk meg. Megnéztük, körbejártuk. Meseszép parkban. A történelmi időket nagy szerencsével vészelhette át. A helységnév táblát kibetűzni nem volt könnyű a sok mássalhangzó miatt, és elmulasztottam feljegyezni nagy szégyenemre.

A város sportcsarnok-komplexumában szállodai részben kaptuk meg a szobáinkat, majd remek vacsora következett szláv saláta-előétellel. Késő éjszakáig róttuk a belváros hangulatos utcáit, tereit. Pompás az éjszakai kilátás a kifogástalan állapotú XVI. sz.-i várból.

Másnap 10 órakor a városháza dísztermében fogadtak minket. A polgármester köszöntője után a civil ügyekért felelős osztályvezető elnökölte a tanácskozást. Ők polgári szervezeteknek hívják a miénkhez hasonló egyesületeket. A helyi illetékes önkormányzati vezetők, a jelen levő polgári egyesületek képviselői, és mi is egyenként, bemutatkoztunk. Röviden elmondtuk, milyen tevékenységet képviselünk.

Dr. Renn Oszkár, küldöttségünk vezetője köszöntötte vendéglátóinkat. Városukban 170 szervezet működik. Főleg kulturális, szociális, sport és egészségvédelmi célokkal. Közülünk Dr. Székely Ferenc az állami támogatások formáiról kérdezett. Nagyon szigorú a pénzügyi elszámolásuk rendje, viszont a támogatás kedvezőbb a miénktől. Gál Sándor az állami támogatások szétosztásáról, a rendszerük adminisztratív működéséről érdeklődött. Bárdos Ferenc a testvérvárosi kapcsolat továbbfejlesztésére tett javaslatot. Magyar kezdeményezésekre rokon-szervezeti kapcsolatok születtek.

Az utazásban azzal a megbízással vettem részt, hogy találjak környezetvédelemi egyesületet és kezdeményezzek kapcsolatfelvételt. Przemyslben, de még a környéken sincsen ilyen. Közülünk ketten tolmácsoltak, akik az egyetemi éveiket töltötték Lengyelországban, és volt egy helyi tolmácsunk is. Együttesen próbálták a környezetvédelem fogalmát lengyelül meghatározni, de kis derültség közepette be kellett látnunk, hogy ilyenre ott nincsen szükségük. Rend van és tisztaság. Történelmi hagyománya van, hogy minden földterület valakié, aki azon természetesen rendet tart. Tehát nem alakulhatott ki az, ami nálunk, hogy mindenkié-, tehát senkié. A környezetvédelem állami feladat, és kifogástalanul működik. Persze nincsen rendetlen kisebbség sem. Sőt méregből, az állam elleni elégedetlenségből sem szemetelnek.

Később egy hajléktalan szállást és egy napközi otthonhoz hasonló gyermekközpontot látogattunk meg. Ebéd után az ukrán határtól néhány méterre levő egyik erődben volt alkalmunk átérezni a történelmet. Ez után a magyar katonai temetőben koszorúztunk. Maradandó nyomot hagyott a lelkünkben a himnusz elkesergése. Ez a katonai temető a város fölé magasodó domboldalon van, ahonnan csodálatos a kilátás körbe, a messzi tájra.

Vacsora után ismét késő éjszakáig barangoltunk a városban.

Lengyelországban meghatározó az egyházi szervezetek működése jótékonysági, kulturális, valamint oktatási célokkal. Lengyelország jelentősen és döntően katolikus. A kisebbségekkel való viszonyuk is alapvetően különbözik a miénktől. A keleti és a nyugati szomszédjaikat hagyományosan nem szeretik, de a viszony békés és korrekt.

Másnap reggeli után indultunk Eperjesre. Bejártuk a belvárost, sok nevezetességével, de sajnos szombat lévén a zsinagógát nem tudtuk megtekinteni.

Barak Gyula