Együttműködés természetvédelem alá nem vonható területen
a gazdálkodókkal, tulajdonosokkal 

Együttműködési szerződéstervezet

A töredék élőhelyek jelentősége és védelme

Jelentőségük

A fajvédelem szempontjából különös jelentősége van a kis területű élőhelyeknek (töredék élőhelyek). Ezek általában olyan területek, amelyek környékén, vagy azokon erős emberi beavatkozások történtek és ezek ennek ellenére, bár kis területen, de fennmaradhattak, vagy másodlagos (emberi beavatkozás utáni) szukcesszióval újra keletkezhettek. Ezek többnyire már nem háborítatlanok, azonban még vagy a természeteshez közeli állapotúak, vagy csupán degradált állapotú élőhelyek. Mindkét esetben képviselhetnek azonban természetvédelmi értéket. A természeteshez közeli állapotban úgy, hogy az ott élő fajok összetétele döntően természetes állapotokat tükröz, bár ez a faj-arány rosszabb, mint egy ugyanolyan, de természetes élőhelyen, esetleg a fajszám kevesebb. A degradált állapotú területek pedig többnyire úgy értékesek, hogy egy-egy védett fajnak nyújtanak élőhelyet. A "Természetvédelem Éve" szelleme szerint az élővilágnak a védett területeken kívül is oltalomra van szüksége. Nagyon sok ilyen sérülékeny, labilis állapotú töredék élőhely található, így ezek védelembe való bevonásával, állapotuk megőrzésével vagy javításával bővíthetjük az élőlények élőhelyeinek számát, elősegítve ezzel fennmaradásukat.

Nagyon fontos azonban, hogy pontosan tisztában legyünk ezeknek az élőhelyeknek a sajátságaival. Ezek kis területükből adódóan nem biztos, hogy képesek a faj stabil – hosszú ideig fennmaradó és esetleg terjedő – populációját megtartani. A nagyon kis populációk sorsa hosszútávon általában a kipusztulás, valószínűleg azért, mert ezek a faj genetikai változékonyságát adó alléloknak csak egy kicsi, vagy töredék részét hordozzák. Ebből a genetikai tényből következik, hogy meg kell gondolni még a legjobb szándékú, génátvitelt hozó beavatkozásokat is, pl.: a faj más területeken élő, az előbbitől izolált populációiból történő áttelepítést. Ezzel a fenntartási, génfrissítési szándékkal esetleg az adott területen – pl.: areahatáron – veszélyeztetett, de másütt stabil populációkkal rendelkező fajnál a faji szétválás, alfajok, új fajok kialakulásának természetes rendjébe avatkozunk bele.

Szerencsésebb estben ezek között az egymástól bizonyos mértékig elszakadt élőhelyek között lehetséges összeköttetés, úgynevezett "zöld folyosók" formájában: kitűnő példa erre a Boronka-melléki TK, ahol az egyes populációk az emberi beavatkozás ellenére fennmaradt, természetes útvonalakon kapcsolatot tarthatnak egymással.

A felmerülő kérdések, problémák mellett is, a kis területű, töredék – esetleg mikro- – élőhelyeknek mindenképp nagy jelentősége van az élőhelyek és fajok sokféleségének fenntartásában. Pl.: ilyenek voltak a jégkorszakok idején a mai flóra és fauna jelentős része számára a középhegységi déli domboldalak menedék (refugium) területei is.

A társadalmi természetvédelem

A töredék élőhelyek védelmi lehetőségei

Kis területükből adódóan vagy elszigeteltségük miatt ezek – főképpen a vizes élőhelyek – a leglabilisabb, legsérülékenyebb területek. Gyakran intenzív környezethasználat után maradtak vissza és a környező mezsgyeterületekről, esetleg távolabbról települ újra az élőviláguk, vagy a környékükön ma is folyik emberi, mezőgazdasági, ipari tevékenység. Szerencsés esetben az eredeti flóra és fauna nagyobbrészt fennmaradhatott, mert ezek valamilyen módon elkerülték a környezethasználatot. A természetnek ezeken a területeken is oltalomra van szüksége, ezért fordult figyelmünk szisztematikus felderítésük és védelmük felé.

Tudjuk, hogy közösségünkön kívül még sok-sok társadalmi természetvédő keres és talál ilyen – ha úgy tetszik menedék – élőhelyeket. A védelem módja függ a terület értékétől, kiterjedésétől. A Természetvédelmi Igazgatóságoktól nem várható el, hogy a területükön lévő minden kis kiterjedésű (töredék) élőhelyet aktí van tudjanak védeni, és sok esetben ezek természetvédelmi területté sem nyilváníthatók. Ezen területek védelmében nagy szerepük lehet a természetvédelem társadalmi aktivistáinak: az egyéni vagy szervezett társadalmi természetvédőknek. Ezekben az esetekben van létjogosultsága, sőt szükséges a területek tulajdonosaival, kezelőivel felvenni a kapcsolatot.

 

Teendők a védelem érdekében

– a védetté nyilvánítás –

Még ha abból az ideális állapotból indulunk is ki, hogy a társadalmi természetvédő "hozzáértő" és biztosan felismeri és szabatosan leírja a terület állapotát és értékeit, esetleg védelmi javaslatokat is képes megfogalmazni, ez a munka nem nélkülözheti a természetvédelemben dolgozó szakemberek szaktudását és tapasztalatait.

Feltétlenül javasoljuk, hogy a Természetvédelmi Igazgatóságok szakembereivel vegyük fel a kapcsolatot. Az együttműködés természetesen akkor gyors és hatékony, ha a kapcsolatfelvételt már előkészítettük. Javaslataink ennek érdekében:

– A vizsgálni kívánt területet rendszeres, több évszakban történő terepbejárásokkal mérjük fel. Készítsünk jól áttekinthető jegyzetet, faj- és élőhelyvédelem esetén pl.: a következők szerint:

» a terület kiterjedése (1 ha = 100x100 m);

» élőhelytípus (pl.: vizes-mocsaras ártéri rét, ártéri erdő, száraz domboldal stb...)

» vegetációtípus (szaktudástól függően, esetleg növénytársulásokig lebontva);

» fellelt védett növényfajok, fellelt védett állatfajok listája;

» egyéb fellelt növény- és állatfajok listája (fajlisták);

» a területet veszélyeztető tényezők, esetleges védelmi megoldási javaslatok.

 

Derítsük ki, ki a terület tulajdonosa. Az illetékes megyei vagy területi földhivatalokban térkép alapján tudjuk kikeresni a terület helyrajzi számát, majd az alapján a terület tulajdonosát. A védendő területek igen gyakran esnek lakott területeken kívülre, tapasztalataink szerint ezekről a földhivatalok készségesen szolgáltatnak információkat. Az erdők, egyéb műveletlen területek tulajdonosai az utóbbi években gyakran változtak – közülük sok magánkézre került. Legyünk figyelmesek, a kapott adatot ellenőrizzük azzal, hogy felkeressük a tulajdonost, mert egy-két esetben előfordulhat, hogy a nyilvántartás nem naprakész.

Adatainkról konzultáljunk hiteles szakemberrel (legjobb a területileg illetékes természetvédelmi igazgatóság munkatársával, területkezelőjével, természetvédelmi felügyelőjével) és ha lehet, szervezzünk meg közös terepbejárást is.

Amennyiben a területet védelemre javasoljuk, védelmi javaslatot nyújthatunk be:

* országos védelemre: a területileg illetékes természetvédelmi igazgatósághoz,

* helyi védelemre: a területileg illetékes polgármesteri hivatal jegyzőjéhez.

A védelmi javaslat tartalmazza a terület községhatárát és helyrajzi számát, földrajzi nevét, kiterjedését (hektárban), a védett értékeit vagy a védelem kérésének egyéb indokait és a veszélyeztető tényezőket..

Helyi önkormányzathoz a védelmi javaslat mellé – szakértőkkel való konzultáció után – természetvédelmi kezelési javaslatot is benyújthatunk. A védelmi javaslat benyújtása előtt a terület tulajdonosával is célszerű konzultálni. Tapasztalataink szerint az állami, önkormányzati, szövetkezeti tulajdonosok szívesen segítik a védelmet, a magántulajdonosok meggyőzésében már nincsenek ilyen jó eredményeink.

Ha a területet országos vagy helyi védelemre alkalmasnak í télik meg, úgy az illetékes igazgatóság intézi az ügyet tovább, illetve a helyi önkormányzat védelmi határozatot hoz. Ha a területen valamely cégeknek, pl. villamos művek, gázművek stb... vannak létesítményei, a védelmi határozat meghozatala előtt az önkormányzatnak célszerű egyeztetést folytatnia ezekkel.

A javaslatunkra védetté nyilvánított területeken történő káros beavatkozások vagy azok terve esetén, mint javaslattevők a későbbiekben is kérhetünk intézkedést.

Megjegyzendő, hogy a természetvédelmi igazgatóságok néha a helyi jelentőségű védelmet javasolják abban az esetben, ha a terület a szakembereik által (főképp a nagy távolságok miatt) csak ritkán megközelíthető. Ha a terület a helyi önkormányzat alkalmazottai – pl.: mezőőr – segítségével vagy a védelmi javaslattevő személy, társadalmi szervezet rendszeres felügyeletével ellenőrizhető, sok esetben a helyi védelem hatékonyabb lehet.

 

– Védelem védetté nyilvánítás nélkül –

Sok esetben, pl.: védett fajokat tartalmazó ruderáliák, igen kis kiterjedésű, fokozottan védett fajokat nem tartalmazó élőhelyek, állandó védett fajokat nem tartalmazó élőhelyek, amelyek más szempontból jelentősek, (pl. madárvonulási pihenőhelyek, fészkelőhelyek)... nincs mód, vagy nem célszerű országos vagy helyi jelentőségű védelmet biztosí tani a területnek. Ha ezeket a területeket valamilyen károsí tó tényező potenciálisan veszélyezteti, ekkor érezzük létjogosultságát a terület tulajdonosaival, kezelőivel való természetvédelmi együttműködés kialakításának. Ilyen együttműködés kialakítását főképp társadalmi természetvédő szervezeteknek, közösségeknek javasoljuk.

A tulajdonosokat a terület pontos helyrajzi számának (számainak) és az előzőekben leírt területleírás birtokában keressük fel. Ismertessük velük a terület védelmének szükségességét, ismertessük meg őket a természetvédelmi értékekkel, a területet veszélyeztető tényezőkkel és a védelem lehetséges módjával. Kérjük meg őket, amennyiben a terület védelmében együttműködnek ezt a készségüket egy írásos együttműködési megállapodásban rögzítsék. (Gyakori, hogy egy védendő terület-egységen több tulajdonos osztozik. A pontos helyrajzi számoknak ekkor is nagy jelentősége van.)

Ez az írásos megállapodás nagyon fontos, a tulajdonosok ebből érezhetik, hogy komoly, erkölcsileg pozitív lépésre szánták el magukat. Tapasztalataink szerint ezt a megállapodást a szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, önkormányzatokkal könnyebb megkötni, mint magánszemélyekkel. Természetesen sem szóban, sem az írásos szövegben nem léphetünk fel "hatóságként" – erre egy társadalmi szervezetnek nincsen jogalapja! Mindenkor biztosítsuk a tulajdonost (pl. a dokumentum szövegezésében), hogy önkéntes vállalását – mely tulajdonképpen egy polgárjogi szerződés – annak megszegése esetén sem fordítjuk ellene. Természetesen azzal is tisztában kell lennie, hogy természetvédelmi értékeket nem károsíthat, és ez ellen mi határozottan fellépünk. (Bejelentést teszünk a területileg illetékes önkormányzatnál, igazgatóságnál.)

Ezt a megállapodást a természetvédő szervezet csak akkor javasolja, ha a benne foglaltaknak képes megfelelni ,az általa vállalt tájékoztatást, együttműködési részt képes megvalósítani. Példaként hozunk egy, a Natura Közösség által használt formulát: